Kiállításaink – három hónapnyi kényszerszünet után – a napokban újranyitottak, de ez idő alatt a Beregi Múzeumban nem állt meg az élet. Sőt, alkalom nyílt olyan munkák alaposabb, elmélyültebb elvégzésére, ami „szezonban” könnyen felaprózódhat vagy tovább tolódhat. A veszélyhelyzet ideje alatt a kollégák – irodában, raktárban vagy home office-ban – kutattak, időszaki kiállítást terveztek és készítettek elő, blogoltak, digitalizáltak, népművészetet éltettek, műtárgyakat konzerváltak, karbantartottak, vagy épp játékra hívták a netezőket.
Így került szem elé a több évtizede a múzeum könyvtárában lapuló diakép-gyűjteményünk is, ami felvételeivel önálló forrásanyagot jelent a múzeumi munkához. Ezek a keretezett kis diafilmek megjelenésükkel és tartalmukkal is egy korszakra emlékeztetnek. Abból az időből valók, amikor az adattárolás egyik módja volt a diapozitív film és a prezentáció legmodernebb formájának számított a diavetítés.
...egy korszakra emlékeztetnek
Gyűjteményünk 1965-től a 90-es évek közepéig örökíti meg azt, amit a Beregi Múzeum egykori munkatársai érdemesnek tartottak diafénykép készítésre: sok egyéb mellett képek a város és Bereg életéből, események, épületek, hímzések, restaurálások...
Az elmúlt hónapok munkájának egyik eredménye ennek a 2500 darab színes diaképnek a tisztítása, digitalizálása, rendszerezése, képszerkesztése. A sokszor monoton tisztítások, szkennelések vagy retusálások alatt persze az ember szeme akaratlanul is elidőz egy-egy érdekes kép felett, megjelennek a képernyőn ismert helyszínek, ismerős arcok, vásári jelenetek, akkor épülő vagy ma már nem létező épületek, gyerekkort idéző autók, ruhák, babakocsik, frizurák.
Láttam épülő mézeskalácsházat, boszorkánykört, egy „kosárban” kb. 200 birkát, csipkés kombinét, költözködést ZUK-kal, haranghúzást, „zöldtetős ökoházat”, gyerekeket kézimunkával a kezükben, az út másik oldalára épült szállodát, futóverseny résztvevőit, zöldárt a Tiszán, és a vásári forgatagban megkívántam a sült kolbászt kenyérrel 6 forint 80 fillérért.
A digitalizálással így keltek életre és így mesélnek a 30-50 évvel ezelőtti életről ezek a felvételek, amiket idővel – részben vagy egészben – elérhetővé teszünk az érdeklődőknek a Digitális Múzeumban.
Ahogy sokan az elmúlt hónapokban, úgy a bejegyzés írója is „hóm ofiszban”, az apa, férj, kertész, óvóbácsi, szakács, szerelő, futár, stb. szerepek között végezte a munkáját: tisztított, szkennelt, retusált, ha hagyták...
Szász Csaba
Beregi Múzeum
