A múzeumi raktárakban lassan 6 évtizede gyűlő műtárgyak előbb vagy utóbb szinte kivétel nélkül a fényképezőgép elé kerülnek. Ennek több oka is van. A tárgyak dokumentálásán és a Digitális Múzeum fejlesztésén túl egy prózai ok: a kíváncsiság. Hogy mik vannak?

Volt itt már több minden: hamis bálványok, bizalmas anyagok, vízipuska állatoknak, fogadalomlevelek, egy macska és a pipadohány bizarr kapcsolata, gyógyításhoz használt disznóepe és csikólép...

Legutóbb a több mint 100 cifrafa fotózásakor tűnt ki az a tárgy, ami valahogy nem illett a képbe, bár méretében és alakjában is mutat némi rokonságot a fonalgombolyító levelkék négy tagból álló alkatrészével, mégis elütött a többitől. A legtöbbször fogazottan befűrészelt cifrafákhoz képest ez a tárgy az egyenes fogaival kivételnek látszott.

A leltárkönyv megadta a választ, miszerint a cifrafák közé keveredő tárgy egy fakulcs. Van hozzá zár is. Előkerült hát a raktárból a többi alkatrész is, és összeállt a szerkezet, működött.

A leltározó a készítés, a használat és a gyűjtés helyének is Botpaládot tünteti fel, bár további részleteket nem tudunk a készítőről és a készítés idejéről, valószínűleg a falu fához igen jól értő mestere faragta tölgyfából gyaluval, késsel, kétnyelű késsel, vésővel és egyéb szerszámokkal. A zár fa csapolással vagy faszeggel kerülhetett a védendő épület ajtajára, a zár nyelvét az ajtófélfa vájata, vagy az arra szerelt vas vagy fa ütköző rögzítette.

Működése viszonylag egyszerű: a tönk vízszintes vájatában a mozgatható tolóreteszt 3 darab makk rögzíti, amit a kulcs 3 foga emel meg, vagyis nyitja a zárat.

 

 

A Magyar Néprajzi Lexikon többek között ezt írja a fazárakról: „a költséges kovács- vagy lakatosmunkával készült vas zárszerkezetek helyett” készültek a szakirodalomban „makkos fazárnak” nevezett szerkezetek. Ezek rendszerint gazdasági épületek, pincék, malmok, szőlőskertek ajtajait zárták, lakóépületet csak elvétve.

Viski Károly néprajzkutató 1931-ben megjelent tanulmányában már ritkaságként utalt erre a zártípusra. Az írásban képet kaphatunk a magyar nyelvterületen talált fazárak eredetéről, szerkezetéről, működéséről is. Elterjedésének kezdetét 4000 évvel azelőttire becsülte. A legkorábbi feljegyzett darab az ókorból származik, a mezopotámiai Khorsabad palotájának fából készült zárja is ugyanezen az elven működött. Valószínűleg innen terjedt el a Közel-Keleten, Észak- és Kelet-Afrikában, Európa nagy részén, valamint afrikai közvetítéssel Észak-Amerikában.

 

Fazár a Beregi Múzeumból és a mezopotámiai Khorsabad palotájából

 

A mi zárunk nem ókori darab, viszont egyedinek tűnik abból a szempontból, hogy a zár nyitása és zárása a kulcs elforgatásával történik, nem pedig az emelésével, ahogy az a Viski Károly tanulmányában leírt zárakra jellemző.

Egy falusi mester, ezermester tudása és precizitása kel életre a szemünk láttára több évtized után: az ilyen „cifra” fák (de nemcsak cifra és nemcsak fák) miatt válik kulcskérdéssé egyrészt a múzeumi tárgyak értékelése, megőrzése, dokumentálása, közreadása, másrészt a kíváncsiság.

 

 

 

Szöveg és illusztráció:

Szász Csaba

 

Keresés az oldalunkon

További blogbejegyzéseink

Virtuális kiállítás

Ízelítő eddig feltöltött kincseinkből:

Kövess Minket!

Beregi Múzeum Játéksarok

DSCN79953

Rólunk írták...

  • A Magyar-Kazah Baráti Társaság jelen lévő tagjai nevében örömmel jártuk végig a Tomcsányi-kastély és a Máthé-kúriát. Köszönjük a nyitvatartási időn kívüli vendéglátást és részletes tárlatvezetést. További sok sikert és mosolygós látogatót kívánunk!
    Varga Nándor elnök
  • Köszönöm, hogy itt lehettem újra és gyönyörködhettem a csodás beregi keresztszemes kézimunkákban, vaskályhákban, a képeken látott templomok szószékkoronáiban.
    Tisztelettel, Székely Judit
  • Nagyon tetszett a kiállítás és köszönjük szépen a szakszerű, komoly élményt jelentő tárlatvezetést.
  • Az első napok benyomása alapján úgy tűnik nagyon jó döntés volt a részünkről ellátogatni az ország keleti csücskébe. Kedves emberekkel, szívélyes fogadtatással találkoztunk. Itt a múzeumban is. Gratulálunk a kiállításokhoz. Valóban gazdag ízelítőt kaptunk a táj múltjáról. Köszönjük a tárlatvezetőnknek a kapott információkat és kedves kalauzolást.
    Morvai Marina
  • Nagyon, de nagyon tetszett a kiállítás. Máskor is jövök.
    ☺♥
  • Visszatekintés a múltra, régi emlékek, tárgyak megmentése, röviden, tömören. Egy nagyszerű kiállítást láthattunk, köszönjük a nagyszerű emléket, egy budapesti ifjú pár.
    Dominika és Krisztián
  • Kedves idegenvezetés, tartalmas tárlat.
    Győrffy Lajos, Kecskemét