Folytatjuk a naményi fabrika történetét bemutató írásunkat.

1949 októberében a dolgozók Palócz Sándornét választották meg a hivatal élére. A Nyíregyházán fermentált dohány 50-60 kilós bálákban érkezett vissza Vásárosnaményba, amelyet az exportálásig itt tároltak és gondoztak. „Jobb a dohány aromája, ha a dohány néhány évig érik. Van itt 1954-ben és 1955-ben fermentált dohány is.” – mesélte 1959-ben. Az alkalmazottak a válogatásnál vizsgálták a dohány minőségét, nedvességtartalmát és aromáját is. Ennek köszönhetően egyre kevesebb bálára került rá a „selejt” felirat.

Az 1960-as évek második felében régészeti feltárások helyszíne is volt a dohánybeváltó. A városunk területén talált leggazdagabb régészeti emlékek a bronzkorból származnak. Az egyik bronzkori lelőhely a vásártértől a dohánybeváltón keresztül egészen a mai Szent István parkig tartott. Az említett területen több sírt is feltártak azok mellékleteivel együtt. Később is végeztek ott kutatásokat, amelyek leletanyaga a Beregi Múzeum régészeti kiállításában bárki számára megtekinthető.

1967-ben az akkori újságokban több alkalommal is olvashattak cikkeket a vásárosnaményi dohánybeváltóval kapcsolatban, de azok nem pozitív hangvételű írások voltak. 1964 és 1966 között ugyanis visszaélések történtek, amelyek elkövetésében többen is részt vettek, de csak 1967-ben, a harmadik felvásárlási szezon kezdetén leplezték le őket. A szóban forgó időszakban keletkezett 64.552 forint összértékű átvételi többletet folyamatosan fiktív szerződésekre könyvelték el, amely természetesen mindig az elkövetők zsebébe vándorolt. A felderítésbe a nyíregyházi központ revizorai mellett a járási és a megyei hatóságok is bekapcsolódtak. A beváltó akkori vezetője tudott a visszaélésekről, de a szóbeli dorgálásokon kívül nem tett semmit azok megszüntetésére és 17 év után elbocsátották. A nyíregyházi megyei bíróság jogerős ítélete alapján 3 embert letöltendő, 6 vádlottat pedig felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, az utóbbi személyeknek pénzbüntetést is kellett fizetniük. Emellett a bíróság a teljes kár és kamatai megtérítésére kötelezte a vádlottakat.

1967 júliusától Bittner János vezette a vásárosnaményi hivatalt, amelynek fő feladata a dohánybegyűjtés, a termeltetés és a szakirányítás volt. Munkatársaival szaktanácsot adtak és szakmai felügyeletet is elláttak, mert az emberek többsége korábban nem termesztett dohányt. Télen, a csomózott levelek leadásakor hosszú lovasszekér-sorok álltak a hivatal előtt. A termesztők örültek akkor, „valóságos népünnepély volt ez, előkerült a pálinka, a barabási bor, sokan még disznót is vágtak, mert beváltáskor egyből fizettünk, értékes volt akkor a forint, s jó ára volt a dohánynak” – emlékszik vissza a hivatalvezető. 1970-ben a szocialista munka üzeme lett a dohánybeváltó, s ezt a címet később több alkalommal is kiérdemelte.

A kincstár részére termelt és beszállított dohánylevelek beváltási árait a pénzügyminisztérium határozta meg és a Budapesti Közlönyben tette közzé, amelyről régebben a főszolgabírók, később pedig a polgármesterek tájékoztatták a termesztőket is. A dohány beváltási határideje évente változott, de mindig télen történt és a termesztőknek 5-6 hétig volt rá lehetősége.

Régebben a beváltási időszakokra a pénzügyminiszter jóváhagyásával a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének elnöke dohánybeváltási gazdasági szakértőt nevezett ki. Az 1913-1914-iki időszakra például a vásárosnaményi hivatalhoz Szabó Elek vásárosnaményi, helyetteséül pedig Horváth József hetei lakos lett kinevezve.

Azt, hogy a termelő beváltáskor a beszállított dohányért 100 kilogrammonként mekkora összeget kapott a dohány minősége, osztályozása és ártétele határozta meg. Ezt dohánynemenként és levélosztályonként állapították meg (szivarboríték-levelek, 3 osztályú közönséges levelek, 3 osztályú kapadohány-levelek – ezek nikotintartalma magasabb volt –). A csomózatlan levelekért és a tiszta hulladékért kevesebb összeget fizettek.

A vásárosnaményi dohánybeváltót 1933 utáni évtizedekben is fejlesztették, korszerűsítették. 1959 nyarán 800 ezer forintos költséggel átépítették a hivatal egyik épületét, 1960-ban pedig mintegy 300 ezer forintot költöttek az udvar csatornázására és kövezésére, illetve konyhai fejlesztésre.

1982 áprilisában a dolgozók szociális ellátásának javítása érdekében új, korszerű épület-komplexumot adtak át, amelyben ebédlő, konyha és a hozzájuk tartozó kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. A létesítményt 4 millió forintért a helyi vegyesipari szövetkezet építette. Akkor a dohánybeváltó konyháján kívül a Bereg Hotel és a forgácslapgyár konyháján főztek még. A többi üzemben, így a ruhagyárban, a ládagyárban és az üveggyárban melegítő konyhák voltak, ahol a Bereg Hotelben főzött ételt szolgálták fel.

Az 1970-es évek elejétől ezen az országrészen tájjellegű termelést, állattenyésztést kívánt megvalósítani a felsőbb vezetés, s ennek következtében a korábban állami támogatással épített dohánypajtákat, simítókat és csomózókat nem tudták hasznosítani, a dohánytermesztés jelentősen visszaesett. Az 1980-as évekre stabilizálódott, a termesztési technológiát pedig folyamatosan gépesítették.

Az 1990-es évektől egyre több gépet használtak, a dohánytermesztés mégis nagymértékben visszaesett, a beültetett dohányterület megyénkben is jelentősen csökkent. A vásárosnaményi dohánybeváltóban megszűnt a dohányátvétel, a régi raktárépületeket már csak a nyíregyházi NYIDOFER Rt. fermentált dohánytárolójaként használták.

A privatizációt követően 1993 augusztusában a részvénytársaság a világ legnagyobb dohányfeldolgozójának, a Universal Leaf Tobacco (ULT) tulajdonába került, amely Nyíregyházán megalapította leányvállalatát – a NYIDOFER Rt. jogutódát, – a Universal Leaf Tobacco Magyarország Kft-t. A jogutódnál alapvető változás volt, hogy megszűntek a körzeti beváltó üzemek, így a vásárosnaményi dohánybeváltó is bezárta kapuit. Két felújított épületében 41 szobával, wellness részleggel és állandó vadászati trófea-gyűjteménnyel jelenleg a Hunor Étterem és Hotel működik.

A dohánytermesztés amellett, hogy megbízható és könnyen kezelhető bevételi forrást jelent az államnak Vásárosnamény közelében napjainkban is sok családnak biztosít megélhetést.

Filepné Kiss Renáta