Folytatjuk blogbejegyzésünket, amelyben Vásárosnamény, a fejedelem és a Beregi Múzeum kapcsolatáról olvashatnak.
II. Rákóczi Ferenc 59 éves korában, 1735. április 8-án hunyt el nagypénteken és Konstantinápolyban temették el édesanyja mellé. Végső akarata szerint szívét kivették és az Grosboisba, a kamalduliak kolostorában nyugszik.
Hamvai hazaszállításának és újratemetésének gondolata és igénye már a reformkorban fölmerült. Mindennek központi alakja Thaly Kálmán költő, író, országgyűlési képviselő volt, aki Jókai Mór másodunokatestvérének mondhatta magát. A Rákóczi-kor, a fejedelem és bujdosó társai sírjának kutatójaként számos publikációt írt a fejedelem és társainak temetési körülményeiről, síremlékeikről és azok feliratairól és hevesen szorgalmazta a hamvak hazahozatalát.
Az 1880-as évek végén megkezdték a hamvak hazahozatalának előkészítését: a fejedelem és bujdosótársai földi maradványainak igazságügyi orvosszakértők általi azonosítását és a síremlékek történeti kutatását. A Rákóczi-kultusz legfontosabb 20. századi eseményére azonban egészen 1906 októberéig kellett várni. Akkor a magyar küldöttség tagjai kiemelték a sírokból II. Rákóczi Ferenc, fia, Rákóczi József, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós és annak második felesége, Csáky Krisztina, Thököly Imre, Eszterházy Antal, és Sibrik Miklós földi maradványait tartalmazó ládákat. Bercsényi főgenerális második felesége közvetett módon kötődik Vásárosnaményhoz: édesanyja a naményi vár korábban már említett egykori tulajdonosának, Lónyay Zsigmondnak az egyik lánya, Lónyay Margit volt.
A fejedelem és társai hamvainak újratemetésére a budapesti megálló után október 29-én Kassán került sor, mivel arra már 1894-ben hivatalos formában is jogot formáltak. A pályaudvaron 24 ágyúlövés és harangszó üdvözölte a reggel 5 óra 16 perckor megérkező hamvakat. A városban a mintegy 2500 fős díszmenetet körülbelül 15000 fős közönség szemlélte.
Rákóczi hamvainak hazahozásán bandérium
(Forrás: Beregi Múzeum Fotótára)
A földi maradványokat egyházi szertartással összekötve a Szent-Erzsébet-székesegyház alagsorában, az északi kriptában helyezték el. Az emberek a szertartás után, az átmenetileg felállított ravataloknál róhatták le kegyeletüket. A budapesti és a kassai gyászmenet összesen 9,5 percben megörökítésre került, amely Nemzeti Filmintézet legkorábbról fennmaradt magyar készítésű felvételei közé tartozik.
II. Rákóczi Ferenc sírja a kassai Szent Erzsébet dómban
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
Több neves építész, köztük Schulek Frigyes és Hauszmann Lajos azon aggályának adott hangot, miszerint nem szerencsés az északi kriptába temetni a hamvakat, mert oda csak szűkösen lehet lejutni, a hely alacsony, szűk és nyirkos, amit a falakon folyamatosan látható nedves foltok is bizonyítanak. Arról is tájékoztatták az érintetteket, hogy ott tavasszal 30 cm magasan áll a víz, amit a betonozás sem képes elfedni. Félelmeik teljes mértékben beigazolódtak: a kriptát bizonyos időközönként azóta is le kell zárni salétromosodás és vizesedés miatt.
Thököly Imre földi maradványai Késmárkon, az új evangélikus templom hosszanti hajójának nyugati falához épített kriptában kapott helyet. Vay Ádám hamvait is hazaszállították, akit Vaján, a család sírboltjában helyeztek el.
A Beregi Múzeum néprajzi gyűjteményében is találunk a fejedelemre és a szabadságharcra vonatkozó műtárgyakat, például a 70.72.4.1 számon leltározásra került, 1950-ben készült, festett, vászon anyagú, „Rákóczi búcsúja” feliratú falvédőt. A vásárban beszerzett árut 1969-ig használták Gergelyiugornyán.
Falvédő „Rákóczi búcsúja” felirattal
(Forrás: Beregi Múzeum néprajzi gyűjteménye)
A kiállításunkban megtekinthető, 2006.4.1.1-5. leltári számú öntöttvas kályha felső gyűrűjének elején ovális keretben kuruc vitéz feje látható. A Dolhán készült koronás tetejű vasöntvény 1960-ig volt használatban Vásárosnaményban.
Öntöttvas kályha kuruc vitéz fejével
(Forrás: Beregi Múzeum néprajzi gyűjteménye)
Talán kevésbé köztudott, de az egyes beregi textíliákon megjelenő, azokat díszítő úgynevezett „Rákóczi minta” valójában nem a fejedelemhez, hanem a Rákóc nevű településhez köthető, amelyről a család a nevét kapta.
A rákóci helyett Rákóczi mintás asztalterítő
(Forrás: Beregi Múzeum néprajzi gyűjteménye)
II. Rákóczi Ferenc ahogyan napjainkban is látható a papírpénzünkön, úgy korábban is megjelent azokon. A Múzeum gyűjteményében lévő, 1920-ban kibocsátott 50 koronás és az 1945-ben nyomtatott 50 pengős bankjegyeken egyaránt felfedezhető.
Ötven koronás és ötven pengős bankjegyek
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
Gazdag könyvtárunk történelmi témájú könyvei közül kiemelkedik a Pesti Napló előfizetői számára Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari könyvnyomdájában 1904-ben készült Rákóczi Album. II. Rákóczi Ferenc és kurucai című. A hártyapapírral védett, sokszínű műmellékletekkel illusztrált történelmi díszalbum borítója a fejedelem aranyozott dombornyomású képmásával van díszítve.
A Rákóczi Album borítója
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
A fejedelem emlékét a nép szájhagyományokban is megőrizte. A személyéhez és a szabadságharchoz kötődő mondák, énekek, hiedelemtörténetek, mesék és szólások több mint háromszáz év távlatából is megmaradtak. II. Rákóczi Ferenc és kurucai emlékezetét történetekben, például alagút-mondákban a helyi és környékbeli lakosok is megőrizték, akik az 1960-as években kezdődött adatgyűjtés során el is mondták azokat az őket kérdezőknek. Izsó István vitkai adatközlő szerint „A patkó a szívós lóra fordítva volt feltéve, hogy ne tudják merre jár. A zsámbéki feljárónál megtalálták a lova csontját és patkóját.” Huszti Lajos Tákosról így emlékezett: „Csekében a lován a patkót megfordíttatta egy Balázsi Balázs nevű kováccsal. Így azt hitték a labancok, hogy visszafelé jön, és elvesztették a nyomát.” Szabó Borbála vitkai lakos az alábbiakról számolt be: „Vásárosnaményban az Eötvös-kert és a gyógyszertár között van egy alagútja Rákóczinak. Egy ló leszakadt, egy cigány leereszkedett, két hordókötél össze volt kötve, és a kötél hegyét fogta, de nem ért az alagút aljára.”
Az adatközlők beszéltek a gyűjtőknek „Rákóczi fájáról” is. Újvári Gáborné szerint „Rákóczinak hat fája van Pusztadoboson. Társaival együtt szalonnát sütöttek a közepén. Rákóczi a nyársat a földbe dugta és kihajtott. A tűz helyén a fű ki se nőtt.” Kiss Sándorné vásárosnaményi lakos elmondta, hogy „Naményban is volt egy fa, amelyet Rákóczi fájának neveztek. Rákóczi egyszer megpihent katonáival Naményban, és szalonnát sütöttek. A szalonnasütés után a nyársát leszúrta, s ez kirügyezett, és ezt nevezték el Rákóczi fájának. Két éve a fa korhadni kezdett, és baleset elkerülése végett kivágták.”
Van azonban aki úgy véli, hogy a fa a Kraszna közelében, a Tákos felé vezető főút bal oldalán, az úthoz közeli telken ma is áll. Egy idősebb adatközlő elmondása szerint fiatal korában csak 5-6 iskolai tanuló tudta körülölelni a törzsét.
A feltételezett Rákóczi-fa napjainkban
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
A Rákóczi-fa régi, Vásárosnamény nevezetességeit ábrázoló képeslapokon is feltűnik.
A Rákóczi-fa képeslapon (1941)
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
Vásárosnaményban Rákóczi és a szabadságharc emlékét a már említett Tisza-híd mellett utcanevek is őrzik (Rákóczi út, Naményi Pátens utca). 1961-től az ő nevét viseli a gimnázium, amely előtt Ócsai Károly szobrászművész által mészkőből faragott mellszobra látható. Az intézményben minden évben megrendezésre kerül a Rákóczi-hét. De a róla elnevezett parkban is elhelyezésre került egy őt ábrázoló mellszobor.
A mi vidékünkön kezdődő és végződő Rákóczi-szabadságharc emléke tehát nem merült feledésbe Vásárosnaményban sem: a Beregi Múzeum gazdag gyűjteményei mellett őrzi a néphagyomány is, amelynek szintén fontos szerepe van a nemzeti identitás megtartásában és a hazaszeretet ápolásában.
Filepné Kiss Renáta
