A magyar történelem és nemzeti identitás egyik fontos jubileuma, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem születésének 350. évfordulója alkalmából a Beregi Múzeum gyűjteményeinek néhány hozzá és az általa vezetett szabadságharchoz köthető kincsével, s az életére vonatkozó érdekességekkel megidézzük a kort, a személyét és a harcokat. Blogbejegyzésünkből megismerhetik azt is, hogy milyen közvetett kapcsolatok voltak Vásárosnamény és a Rákócziak között, illetve a fejedelem hogyan „van jelen” ma is városunkban.
Az 1300-as évekig visszavezethető, a nem honfoglaló Bogát-Radvány nemzetségből származó Felsővadászi előnevű főnemesi Rákóczi családnak volt egy, a Zemplén vármegyei Rákóc nevű településhez köthető köznemesi ága is.
II. Rákóczi Ferenc – akinek édesapja, nagyapja, dédapja és az ükapja is erdélyi fejedelem volt – három hónapos korában elveszítette apját, ő és nővére gyámja édesanyjuk volt, de a főgyámsági jogot I. Lipót gyakorolta. A Beregi Múzeum numizmatikai gyűjteményében található az ő uralkodása idején bevezetett ritka, 15-ös névértékű ezüst krajcár is. A részletes kidolgozású érme előlapján jobbra néző portréja, köriratban a teljes uralkodói címe között zárójelben a XV látható. Hátlapján belső vonalkörben a kezében jogart tartó és trónon ülő Szűz Mária van a kis Jézussal napsugarak ölelésében, két oldalán a körmöcbányai verdejellel (KB). Az ábrázolás felett az évszám (1682), alatta a magyar címer, köriratban Patrona Hungarie (Magyarország védőszentje) olvasható.
I. Lipót ezüst 15 krajcárjának előlapja és hátlapja
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
Érdekes módon Rákóczi születéséről egykorú és perdöntő közlésről mindeddig nem tudnak a kora újkort és a fejedelem életét kutató történészek. Mára már elvethető azon korábbi, többük által megfogalmazott vélemény, miszerint a szülők – I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona – Sárospatakról Munkácsra való utazás vagy menekülés közben és véletlenszerűen választották Borsit fiuk születési helyéül, ahol édesanyja 1676. március 27-én adott neki életet. A pontos időpontról mindössze kettő teljesen hitelesnek látszó adat tudósít: a nyolcadik születésnapjára készült portréján olvasható felirat, illetve saját közlése a jóval később, 1716-ban írni kezdett Vallomások című munkájában. A Múzeum történeti gyűjteményében található egy, a fejedelmet gyermekként ábrázoló kép is.
Rákóczi Ferenc képe
(Forrás: Beregi Múzeum történeti gyűjteménye)
Már kisgyermek korában megtanult lovagolni és szerette is a lovakat. Lehoczky Tivadar Beregvármegye monographiája című művében így ír erről: „Maga II. Rákóczy Ferencz is nagy kedvelője volt a lovaknak; emlékirataiban gyakran emlékszik munkácsi lovardájáról, kedve telt, asztal után a paripák járatásában gyönyörködni, rendre hozatván őket ki. Gyakran még korán reggel nézte a lovak idomítását a munkácsi fehérház belső udvarában, a gyakorlatokat az ablakból szemlélvén. Lovászmestere Pogány Ádám Törökországból is hozott számára paripákat, melyekben a fejedelem nem kevéssé gyönyörködött.”
Gyermekkorát Sárospatakon, Munkácson és Regécen töltötte. Mostohaapja, Thököly Imre által fiatalon megismerte a kuruc hadsereget és a tábori életet.
Sárospatak, Rákóczi-vár (1967)
(Forrás: Beregi Múzeum történeti gyűjteménye)
1685 és 1688 között édesanyja mellett részt vett a munkácsi vár védelmében, de közel három év után fel kellett azt adniuk. Thököly Imre diplomatája, Absolon Dániel – aki Zrínyi Ilona mellett szintén védte a várat – idővel elfordult tőlük és elérte, hogy a fejedelemasszony átadja Munkácsot a császáriaknak. Ezért kaphatta meg 1696-ban a vásárosnaményi Lónyay család által építtetett, s egykor településünk délkeleti részén állott várat a hozzá tartozó uradalommal.
Másik érdekes kapcsolat városunk és a Rákóczi család között, hogy a vár egykori tulajdonosa, az 1653-ban elhunyt Lónyay Zsigmond özvegyét, Nagymihályi Bánffy Erzsébetet – nem várva meg a teljes gyászév leteltét – november 15-én Vásárosnaményban eljegyezte Rákóczi László. A gyűrűváltás szertartását pedig november 24-én tartották Borsiban, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony jelenlétében.
Az ifjú Rákóczi a kor gondolkodásától eltérően önállóan döntött arról, kit kíván feleségül venni. Az udvar hozzájárulása nélkül Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnőt vezette oltár elé, s annak nagynénje, az orléans-i hercegné révén rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal. A források szerint házasságuk nem volt boldog, a szabadságharc ideje alatt csak néhány alkalommal találkoztak, bár levelezés útján tartották a kapcsolatot.
I. Lipót abszolutisztikus szellemben való uralkodása miatt egyre inkább nőtt az elégedetlenség az országban. 1697-ben a hegyaljai felkelés kirobbanásakor Rákóczi Bécsbe ment, nehogy gyanússá váljon az udvar szemében. Folyamatos kapcsolatban állt a francia uralkodóval, aki biztatta, hogy álljon a magyar felkelők élére és támogatásáról biztosította. Rákóczi azonban ezt nem tette meg. Levelezéseik során a későbbi fejedelem előszeretettel használt titkosírást.
Rejtjeles írásaiban minden betűt más szám jelölt, illetve minden fontos levelezőpartnerével külön kódtáblázatot használt. De hogy még nehezebb legyen a labanc kémek dolga egy-egy betűt többféle szám is jelölhetett. Külön számsor jelölte a gyakrabban használt szavakat, így például a magyarok szót a 272-es jelentette. Egy zenei hangokra épülő kódrendszert is kitalált, amelyben az adott szavakat az ütemek és a kotta hangjai együtt kódolták. Nemcsak írni szerette a kódolt szövegeket, hanem megfejteni is az ellenség elcsípett üzeneteit. Magánlevelezésében is szívesen alkalmazott titkosítást. Külön kódtáblázata volt a német nyelven levelező feleségével és a lengyel Elżbieta Sieniawskával, a szabadságharc támogatójával, akihez a fejedelmet nemcsak diplomáciai és pénzügyi kapcsolat fűzte.
A Napkirályhoz írt üzeneteit azonban a bizalmasának vélt Longueval nevű tiszt a bécsi udvar kezébe adta. A nagysárosi kastélyából nem menekült el, hanem beteg felesége mellett maradt.
Letartóztatták, majd a bécsújhelyi börtönbe szállították, ahol ugyanazt a szobát jelölték ki számára, ahol anyai nagyapja, Zrínyi Péter várta a kivégzését. A Múzeum gyűjteményében D. 2015.9.277 leltári számon megtalálható az az iskolai oktatás során használt üvegdia is, amely Benczúr Gyula 1869-ben alkotott, I. Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban című festményét ábrázolja.
Üvegdia Rákóczi Ferenc elfogatása címmel
(Forrás: Beregi Múzeum történeti gyűjteménye)
Felesége mindent megtett a kiszabadítása érdekében, s megszervezte kalandregénybe illő megszöktetését: parasztmenyecskének öltözve bejutott a várba, ahonnan börtöntársai, valamint Lehmann Gottfried kapitány és katonái segítségével dragonyos egyenruhában kijuttatták a férjét, akit már várt egy Lengyelországba induló szekér. Ott Bercsényi Miklós gróffal együtt Elżbieta Sieniawskánál és férjénél rejtőzött el, Bercsényi francia hadimérnöknek, ő pedig német polgári mérnöknek kiadva magát. Ott folytatódott a „fejedelem és a hercegnő közt szövődött szerelmi regény”. Hírt kapott Magyarországról, miszerint egyre alkalmasabb a helyzet a felkelésre, a nép Rákóczit és a grófot várja annak élére, s 3-4000 ember akár azonnal fegyvert is ragadna.
Politikai stratégiájában fontos külső tényezőként figyelembe vette az 1701-ben a francia Bourbonok és az osztrák Habsburgok között kitört spanyol örökösödési háborút, amely lekötötte a Habsburg seregek nagyobb részét. Rákóczi és barátja 1703 májusában elérkezettnek látták az időt: a breznai kiáltvánnyal kezdetét vette a szabadságharc.
A kurucok által Tiszabecsnél vívott első győztes csata után csapataival, élükön a terepet jól ismerő Esze Tamással Vásárosnamény felé vette az irányt. Az Örök Igazságnak ajánlott Emlékirataiban így ír erről: „E siker után a vélemények megegyeztek abban, hogy meg kell kísérelnünk az átkelést a Tiszán. Előreküldtem Esze Tamást a folyó két partján fekvő falvakból gyűjtött ezredével, mi pedig követtük őt Namény felé. Az utakat annyira elborította a sár, a víz és a mocsár, hogy a gyalogságnak majdnem egész nap térdig vízben kellett gázolni. De hol az a nehézség, amelyet a bátorság és a jóakarat ne tenne könnyűvé? Ez a fegyvertelen, félig meztelen nép követte zászlóit, elhagyta házát és gyerekeit, mindenfelől hozzám sereglett és beállt katonáim közé. Úgyhogy amikor a malmok segítségével és az elrejtett csónakokat összegyűjtve, másfél napi munkával átkeltünk a Tiszán – olyan sok gyalogos és lovas csatlakozott hozzánk, hogy néhány nap múlva egy nyolcezer emberből álló sereg látszatát keltettük.” A Tisza vásárosnaményi szakaszánál álló hidat a folyón való átkelésük emlékére 1926. január 29-én a fejedelemről nevezték el.
1703. július 18-án itt adta ki a naményi pátenst (törvényerejű rendeletet), amelyben csatlakozásra szólította fel a nemes, fegyverviselő rendeket. Akik azonban ezt nem tették meg, azokra a haza és a törvény ellenségeiként és árulóiként tekintett. A dokumentum gépelt változata a 639/18 számon van nyilvántartva a történeti gyűjteményünkben.
Eddig nem került elő olyan egykorú vagy később keletkezett forrás, amely pontosan megjelölné, hogy Vásárosnaményon belül hol szállhatott meg és adhatta ki a nyílt parancsot. A naményi vár mellett szóba jöhet a Lónyay család akkori, a mostani kastély előtti udvarháza is. Myskovszky Viktor festő, építész és művészettörténész – aki 1860-ban maga is készített festményt a romos várról – 1866-ban a Hazánk s a külföld nevű képes heti közlönyben az épülettel és a toronnyal kapcsolatban azt írta, hogy „a nép ezen romot mai napig „Rákóczy tornyának” nevezi. De az sem elképzelhetetlen, hogy a fejedelem „nyílt terepen” lakott és nem kőépületben szállt meg.
A szabadságharc során – bár Rákóczit francia katonai tanácsadók is segítették – a küzdelmek váltakozó eredményekkel folytak. A fordulópontot az 1708 augusztusában Trencsén mellett megvívott csata jelentette. Ezt követően a kurucok vezetőinek egy része átpártolt a császáriakhoz, a fejedelem több tehetséges hadvezérét is elveszítette és a pestis is terjedt. A francia és az orosz uralkodóra sem támaszkodhatott. 1710 januárjában a romhányi vereség után minden remény elveszett a Habsburgok feletti győzelem kivívására. A szabadságharcot lezáró, 1711. április 29-én megkötött szatmári béke a Habsburg-házra tett hűségeskü fejében közkegyelmet ígért a felkelők részére. II. Rákóczi Ferenc – bár az számára is büntetlenséget biztosított és birtokait is visszakapta volna – soha nem ismerte el a szerződést. A száműzetést választotta. A békekötés után Bereg a munkácsi uradalom tartozékaként a koronára, majd 1726-ban a gróf Schönborn családra szállt.
A szabadságharc leverése után a magyar országgyűlés az 1715. évi 49. törvénycikk alapján a fejedelmet és követőit a király és a haza ellenségeinek, árulóknak és száműzötteknek nyilvánította és minden vagyonától megfosztotta. Rákóczi előbb a franciaországi Grosbois városában, az ottani kamalduli szerzetesek kolostorában élt, majd 1720 áprilisától a törökországi Rodostóban (ma Tekirdağ). A török vezetés a város keleti részén bérelt ő és követői számára 24 házat az örmény negyedben. Egy ottani utat a mai napig Magyar utcának hívnak. Napjainkban már csak a fejedelem egykori ebédlőháza áll, amelyet a magyar kormány 1926-ban megvásárolt, 1931-ben pedig Rákóczi Múzeum néven emlékmúzeumot létesített benne. A ház 2007-ben felújításra került, 2010 óta pedig az oda látogatók a magyar emigráció életét és a szabadságharcot bemutató kiállítást tekinthetik meg benne.
Törökország, Rákóczi Múzeum (1980)
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
A törökök által „a magyar király”-nak nevezett Rákóczi udvartartásának költségeit az isztambuli vezetés fizette, akik emellett ügyvivőket, tolmácsokat és nyolcvan főből álló janicsár testőrséget is biztosított a részére.
Ibrahim Uzun kutatásából tudjuk, hogy a fejedelem Mikes Kelemennel 10 évig járt a Rodostótól néhány kilométerre lévő Yarapsan iszaphoz reumás fájdalmai enyhítése végett. Az iszapfürdő – amelyet az emberek mind a mai napig felkeresnek – a benne lévő és a bőrön keresztül felszívódó ásványi anyagoknak köszönhetően ugyanis rendkívül jó hatással van a szervezetre. Mikes Kelemen Törökországi levelei szerint Rákóczi szigorú életvitel szerint élt, rodostói háza olyan rendben működött, mint egy kolostor.
(folytatjuk)
(Filepné Kiss Renáta)
